Gesztenyés aprósütemény

Most egy inzulinrezisztenciás és alacsony hisztamintartalmú diétába is illeszthető gesztenyés aprósüteményt mutatok nektek. Rubin Eszter tollából érkezik az alaprecept, amit egy kicsit átalakítottam, hogy még ünnepibb legyen.

Gesztenyés aprósütemény

Hozzávalók 20 db-hoz:

25 dkg natúr gesztenyemassza (HI 0, CH 75 g) (20 dkg-al is működik a recept, arányváltoztatás nélkül, ha akkora kiszerelésűd van otthon)

2 tojássárgája (HI 0)

1 evőkanál olívaolaj (HI 0) 

2 evőkanál glicin (HI 0)

2 evőkanál barna rizsliszt (HI 0, CH kb. 14 g)

1 kiskanál mézeskalács fűszerkeverék (HI 0)

kb. 20 db fagyasztott magozott meggy (HI 0)

A meggy kivételével az összes hozzávalót jól összekeverjük. Csillagcsöves nyomózsákba töltjük a masszát és kb. 20 darab kis halmot nyomunk a sütőpapírral bélelt tepsire. Mindegyik tetejére teszünk egy fagyasztott meggyet, és kissé belenyomjuk a masszába. 180 °-ra előmelegített sütőben, alsó-felső sütésen, 15 perc alatt megsütjük. 

1 db süti ~ 4,45 g CH-t tartalmaz

Ez most a szeretet sütije. Nem csak azért, mert advent 3. hetében a 3. gyertya a szeretet fogalmát szimbolizálja, hanem azért is, mert idén 1 fővel kisebb lett a családunk a nagypapánk egy héttel ezelőtti eltávozásával. (Karácsony előtt pár nappal, a nagyapánk után két héttel, a nagymamánk is elment). Az adventi időszak ezt is hozta számunkra, elmúlást. Ezért is még jobban törekszem idén arra, hogy az ünnepek és az adventi időszak nyugodt, meghitt, szeretetteljes legyen. Ehhez hozzátartozik az is, hogy finomságokkal kedveskedem a szeretteimnek. A sütés-főzés megnyugtat és ezzel másoknak is egy kis örömet tudok szerezni. Egy ilyen időszakban minden apró figyelmesség sokat segít, ha ez a családtagok között kölcsönösen megvan az a legjobb. De hogy miért osztom meg veletek ezt a személyes dolgot? Mert sok betegség, köztük az inzulinrezisztencia, pajzsmirigy betegségek (alulműködés, Hashimoto thyeroditis), hisztaminintolerancia...stb. a stressz hatására felerősödnek. Mindegy, hogy negatív vagy pozitív stresszhatás ér bennünket, mindkettő egyaránt hat, mind fizikai, mind érzelmi tünetekkel. 

Hosszú ideig fennálló krónikus stressz (rossz párkapcsolat, zilált családi háttér, munkahelyi problémák, beteg családtag ápolása...stb.), a fent felsorolt betegségeknél katalizátorként működhet vagy az ilyen nehéz időszakokban a már diagnosztizált betegségnél rosszabb kontroll eredmények várhatóak. Néhány életkörülményen lehet javítani (a rossz kapcsolat megszakításával, munkahely váltással...stb.), integrál szemléletű segítséggel hosszútávú, gyökeres változásokat tudunk elérni, életmódváltással, stresszkezelési technikák elsajátításával, traumák feldolgozásával...stb. De pl. egy gyász időszakban a legjobb, amit tehet az ember, ha megéli a gyász természetes lefolyását. Sír, emlékezik, megéli a hiányt, ez mindenkinél más-más formában jelenik meg. Nem lehet siettetni vagy átugrani ezt az időszakot, meg kell engedni magunknak a fájdalmat, az érzelmeink felszínre törését, ha úgy könnyebb, beszéljünk róluk, ez a veszteség feldolgozását segíti. Ez a folyamat egy sikertelen lombik után is ugyanígy lezajlódik. Meg kell élni az elvesztést, fel kell dolgozni, így léphet tovább az ember és így indulhat el új reményekkel, új lehetőségek felé. 

Az öt sikertelen lombik feldolgozását nekem is meg kellett tanulnom. Az első sikertelenségek után a kertünk építésébe menekültem. Imádtam minden percét, de csak azok az érzések tompultak, amiket valószínűleg le tudtam volna tenni fizikai munka nélkül is. Valakinél ugyanerre a sport a levezetés, a kertépítés egyes részei pedig felérnek azzal is. A belső munka szakemberek segítségével sikerült. Nem ismertem fel eleinte, hogy erre mekkora szüksége van ilyenkor az embernek, a közvetlen környezetem segített elindulni. Egy IVF-ben jártas pszichológus, egy lombikos szakpszichológus és egy családállítás hozta meg az eredményt. Közben fény derült sok más dologra is, amiket szintén a helyére tudtam tenni. Most hálás vagyok ezért a nehéz időszakért. Ha ez nincs, viszem tovább a batyut és a régi mintákat, amik nem vittek volna előre. És ami velünk maradt azóta, emléket állítva ennek az embertpróbáló időszakunknak, az a 11 fa a kertünkben, amelyek tizenegy kicsi lelket szimbolizálnak, ápoljuk, nevelgetjük őket azóta is. Bízom benne, ha egy lombikos sorstárs téved ide és olvassa ezeket a sorokat, erőt tud belőle meríteni. Senkinek sem könnyű, de tudnunk kell, nem vagyunk egyedül, sőt, egyre többen és többen vagyunk, ezért is tartom fontosnak beszélni erről a témáról és megosztani azokat a módszereket, amikkel sikeresen fel lehet dolgozni a fájdalmakat, sikertelenségeket.