Még szeptemberben, lassan öt hónapnyi HI (hisztamin) diétát a hátam mögött tudva, célirányosan a bélregenerálás után kutakodva, jutottam el a laktofermentáláshoz. Ez egy régi, tradicionális tartósítási eljárás, amihez csak víz, só és zöldségek kellenek.
Sok hisztis, amint meghallja, hogy fermentált egy élelmiszer, azonnal "Megállj!"-t int neki. Ez nagy hiba, mivel a fermentált ételekben olyan természetes pre- és probiotikumok jönnek létre az eljárás során, melyek jelentősen hozzájárulnak a bélrendszer egészséges állapotához, mindenféle mesterséges tartósítószer nélkül, ezzel pedig hozzájárulnak a hisztaminos állapot mielőbbi háttérbeszorításához.
Az erjesztett ételek nem jelentik a HI étrendből való teljes kizárást. Ez annál is inkább igaz, ha a HI gyökerei a bélhez vezethetők vissza. Tegyük a jó időben való bevezetésre és a kis mennyiséggel való indításra a hangsúlyt! A HI diéta első szakaszában, - amikor még éppen csak próbál az ember kilábalni a tünetei csillapításának nehézségeiből - még nem javasolt a fermentált ételek fogyasztása. Ahogy már írtam róla korábban is a "Bélrendszer regenerálása, kezdeti lépések..." c. bejegyzésben, a HI-s tünetek mérséklődése után érdemes elkezdeni egy-egy ételt visszavezetni vagy bevezetni az étrendünkbe. Ilyenkor részesítsük előnybe azokat az ételeket, melyek hozzájárulnak a bélrendszerünk egészséges működéséhez, helyreállításához, úgy mint a fermentált zöldségek. De itt is figyeljünk arra, mely zöldségek férnek bele a hisztamin diétába, pl. a paradicsom, hagymafélék (egyénenként kivéve a fehér hagymát) hisztamin liberátorok, az ilyen zöldségeket kerüljük. Kezdjük kis adagokkal a fogyasztásukat és csak fokozatosan emeljük hétről-hétre, ha nem érzünk erősebb tüneteket tőle.
Sokak által tévesnek vélt az a megállapítás a fermentálásról, hogy az eljárás során hisztamin képződik. Ez a tartósítási mód épp a hisztamin képződését gátolja, így ez ilyen formában nem állja meg a helyét.
Kezdem először a személyes tapasztalataimmal.
Szeptember végén vágtam bele, a legkönnyebben fermentálható zöldségekkel indítottam, cukkinit, lilakáposztát és répát, vegyesen és külön-külön is tettem el. A cukkini 3-4 nap után puha és finom savanykás volt, már ehető, de a 6.-7. napon már éreztem, hogy hűtés nélkül, túlérlelődött. Legközelebb a 3.-4. nap után biztosan beteszem a hűtőbe, hogy lassítsam a hideggel a folyamatot. A répa és a lilakáposzta esetében viszont nem tapasztaltam ilyet. Egy hét után kóstoltam meg először mindkettőt, ekkor volt finom savanyú illatuk. A répa roppanós és enyhén puha volt, a káposzta is veszített a keménységéből, az ízük enyhén savanyú volt, de nem túlérett és túlzó. A 7.-8. napon kerültek a hűtőbe, azóta onnan fogyasztunk belőlük. Tüneteket nem okoztak (kivéve a túlérett cukkini). Óvatos adagokkal indítottam, a főétel mellé egy púpos evőkanálnyit fogyasztottam belőlük naponta. Hetente emeltem az adagon, sőt egy idő után naponta 1 dl fermentált levet is elfogyasztottam. Isteni finom az is. A férjemnek is nagyon ízlett. A teljesen fakszni mentes, natúr és ízletes savanyúságoknak van jövője az étkezésünkben.
Hozzávalók és eszközök, amiket használtam:
lilakáposzta
répa
cukkini
2 %-os brine (felöntőlé = 1 liter vízbe 20 g só)
zellerszár leszorítónak (ez lehet káposztalevél vagy nagyobb csík répa lényeg, hogy lenyomja a többi zöldséget)
csírátlanított, jól záródó befőttes üvegek
Elkészítés:
Először a felöntőlevet készítettem el. Felforraltam a vízet majd feloldottam benne a sót. Ezt követően felaprítottam a zöldségeket, répát, cukkinit karikákra, a káposztát csíkokra. Steril üvegekbe jó szorosan belenyomkodtam a zöldségeket, majd a tetejükre zellerszár leszorítót tettem. Ez szolgálja, hogy a felöntőlé ne nyomja a lé fölé a zöldségeket. Ezután felöntöttem a már kihűlt brine-al, annyit öntöttem az üvegekbe, hogy teljesen ellepje a leszorítót is. A teljes ellepés azért fontos, mert a lémentes részek penészedésnek fognak indulni levegővel érintkezve. Lezártam őket tetővel és ezzel el is készültem velük. A megmaradt brine-t hűtőbe tettem, később jó lesz még utántöltéshez, a megtöltött üvegeket pedig egy peremes műanyagtálcára tettem. Ezután napjában többször is, szép óvatosan és legfőképp lassan, kiengedtem az erjedéstől képződött szén-dioxidot az üvegekből. Figyeld a pezsgést, sziszegést, ha erőteljes, akkor naponta 2×-3× is sziszegtesd ki a szén-dioxidot. Nincs rá szó, milyen szag távozik ilyenkor az üvegekből, de ez pár nap alatt el fog tűnni, kellemes, savanykás illat váltja. A sziszegtetés közben általában lé is távozik az üvegből, ezért fontos a peremes tálca, ilyenkor 1. nagyon lassan engedd ki a Co-t belőle 2. pótold a levet a hűtőbe elrakott brine-al (ha elfogyott, készíts újat, a fent megadott arányt betartva). Figyelj arra, hogy teljesen ellepd vele ismét a leszorítót is. Cukkinit 3 nap után lehet kóstolgatni, répa, káposzta 5-7 nap múlva lesz ehető és ízletes. Amikor úgy érzed, hogy már kellően ízletes a savanyúd, tedd hűtőbe, hogy ne érleljék tovább a tejsavbaktériumok. Szeptember végén tettem el több üveggel a zöldségekből, azóta hűtőben vannak és kibontáskor semmi bajuk. Ugyanolyan finomak, savanyúak, mint a hűtőbe eltevéskor voltak.
Külön öröm számomra, hogy ezeket a savanyúságokat, bármikor el tudjuk készíteni szezonális zöldségekkel, zöld fűszerekkel és egy hét múlva már van belőlük tartósítószermentes, ízletes savanyúságunk. Nem tartalmaznak mesterséges anyagokat, konzerváló szereket, cukrokat, csak természetes hozzávalókból állnak.
Felbátorodtam a kezdeti sikereken, mindenkinek nagyon ízlett a végeredmény, ráadásul már szinte kívánja is a gyomrunk, rájárunk😛 ezért a fermentálást felveszem a listára 😊
Pár hónappal később kaptam egy savanyító üveget, azóta erről is készült bejegyzés, amit ITT találsz. Olvashatsz benne összehasonlításról (savanyító üveges vs. befőttes üveges fermentálás) és tapasztalatokról.
🔅 🔅 🔅
2016-ban, lombik előtti vizsgálatok alkalmával, inzulinrezisztenciát állapítottak meg nálam és pajzsmirigy alulműködést. Azóta gluténmentes, tejmentes és IR diétát követünk a férjemmel együtt, akinél kicsivel később, szintén IR-t diagnosztizáltak. A teljes életmódváltásunknak köszönhetően, egy év alatt, az értékeim visszakúsztak a helyes tartományba, a gyógyszert elhagyhattam, de a diétát szintentartás miatt, és mert jól is érzem magam tőle, tovább folytattam. Az IR a cukorbetegség előszobája. A cukorbetegség elleni küzdelmünket az is erősíti, hogy a férjem családjának kórtörténetében az elhízás és a cukorbetegség előkelő helyen szerepelnek. 2020-ban, öt lombik kezelés után, nálam egy újabb kellemetlen állapotra derült fény, kiderült, hisztamin intoleranciával kell szembe nézzek. Azóta az IR és HI diétát összefésülve étkezünk. Ezeket a diétás recepteket osztom meg veletek itt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése